Szeretném veletek megosztani múlt heti örömömet!!

Felhívott egy hölgy ismerősöm és arra kért, segítsek az édesapjának, aki bottal is csak nehezen közlekedő 68 éves férfi. Megbeszéltük az időpontot. El is jöttek hozzám. Természetesen minden elmondtam neki, hogy mi lesz a rehabilitáció menete. Teljesen szkeptikus volt. Nem is akart eljönni de a lánya erőltette.
Miután átöltözött, felsegítettem rá a speedfitness ruha minden tartozékát. Kényelmesen elhelyezkedett, az erre fenntartott ágyon és megkérdezte:
– Fog fájni?
Megnyugtattam, hogy cseppet sem!

Elindítottam a programot, amire neki volt ebben az esetben szüksége. Láttam az arcán, hogy a feszültség lassan-lassan elmúlik. Halvány mosollyal az arcán csak annyit mondott
-No lányom, ez kellemes!! 😀

40 perc múlva miután újra a saját ruhájában üldögélt, szürcsölte a frissítő italát, odafordult Erikához, a lányához és kijelentette, hogy ő szeretne még jönni mert nagyon energikusnak érzi magát, és hogy: “Anyádnak is ki kellene próbálni!”

Mikor elindultak kifelé, akkor vettem észre, hogy Béla bácsi botja a falhoz támasztva árválkodik a stúdió túloldalán. Köhintettem egy picit, hogy Erika, rám nézzen. Megfordult és csak a szememmel jeleztem, hogy mit hagyták ott. Kikerekedett a szeme, majd kacsintott. Visszalépett a botért és a háta mögé rejtve követte édesapját.

Még aznap felhívott, hogy az apukája nem vette észre, hogy bot nélkül távozott, csak amikor megkérdezte tőle, hogy – Édesapám, nem hiányzik valamid? Ezután elővette a háta mögé rejtett segédeszközt. Azt mondta Erika, hogy nagyon meg volt döbbenve az apukája😀😀

Na ezekért a pillanatokért érdemes ezt csinálnom!!!!!! ❤️

– Moncsi-